Ferenc, a kávéforradalmár

Csészekollekciók az Illy üzem fogadócsarnokában

Mondhatnánk: a magyar, aki dombra ment fel, és hegyről jött le – de ennél jóval többről van szó. Mondjuk inkább: e leleményes és szívós magyar az Osztrák–Magyar Monarchia egykori kikötővárosát a kávévilág központjává tette, méghozzá a gazdasági válság idején. Így lett a dombból hegy, a kikötőből új közép-európai csomópont – s ezt a titulust Trieszttől ma sem könnyű elvitatni.

 

Álmot látott egy nap Francesco. Barna kávészemekről álmodott, amelyek felkerekedtek, zötykölődtek akár több ezer kilométert is, majd átestek az őrlés és a főzés purgatóriumán, de zamatuk, mélységük, mondandójuk minden gyötrelem ellenére megőrződött. Francescónak valójában álmodni sem kellet ehhez, mert a kávéíz megszállottja volt: rögeszméjévé vált, hogy a kézen-közön elillanó aromát a parányi csésze csapdájába ejtse.

A derék férfiú nevét ez a rögeszme nem őrizte volna meg az utókornak. Francesco nem lett volna a gasztronómia Leonardója, ha személyiségében nem találkozik az újítók makacssága a kisiparosok leleményességével. De találkozott, aminek egyfelől az lett a következménye, hogy a világ kávékultúrája szemvillanás alatt kifordult a sarkából, másfelől a „kifordító” bekerült azon felfedezők aranykönyvébe, akik nélkül hétköznapjaink ma talán értelmezhetetlenek és élhetetlenek lennének.

Trieszt

Persze sok más szerencsés és szerencsétlen hozzávalóra is szükség volt ahhoz, hogy egy fiatal könyvelő, akit a Francesco előtt inkább Franznak, de leginkább Ferencnek szólítottak, fölfedezze az aromaőrzés hétpecsétes titkát. Többek között kellett az Osztrák–Magyar Monarchia soknemzetiségű mozgékonysága és gazdasági virágzása, kellett a mindezt felperzselő első világháború, kellett némi impériumváltás is, amely lehetetlenné tette a visszatérést a szülőföldre, meg csipetnyi mindenre elszántság, hogy egy másik impériumváltás világában gyökeret lehessen verni.

 

Temesvár

Amikor Temesvár Romániához került, és Illy Ferenc hazatért az első világháborús frontról, az újdonsült államhatalom nem késlekedett behívni őt a román hadseregbe. Illynek, a magyar asztalos és német nemzetiségű édesanya fiának ekkor lett elege az egészből: emigrált az éppen akkoriban Itáliához csatolt Triesztbe. Ám cseberből vederbe, diktatúrából diktatúrába került. Mint Anna Rossi Illytől, Magyarország trieszti tiszteletbeli konzuljától, a mai üzem kulcsfigurájától megtudjuk, amikor Ferenc emigrált, egészen az ötvenes évekig állampolgárság nélkül maradt, mert a fasizmus idején olasz állampolgár sem akart lenni. Utoljára a húszas évek elején járt Magyarországon, de egy otthon maradt lánytestvére rendszeresen jött látogatóba hozzá. Azzal, hogy tizenhat évesen elhagyta szülőföldjét, kozmopolitává vált, mindig is annak nevezte magát.

Illy-történelem a trieszti üzemben

Nekünk is régi álmunk teljesült, amikor hosszas szervező munkával végre sikerült eljutnunk oda, ahol ez az amerikai családregényekbe illő magyar sikertörténet megvalósult: a trieszti Illy kávébirodalom szívébe.

– A család ma is magyar eredetűnek érzi magát, annak ellenére, hogy az alapító, Illy Ferenc szülővárosa, Temesvár már régen nem tartozik Magyarországhoz – magyarázza Francesca Toffoli, egy fiatal hölgy, aki körbevezet bennünket az ipari központ kis házi múzeumában. A Monarchia hajdani viruló kikötővárosának délkeleti peremén járunk, a Via Flavián ínycsiklandó kávéillat lebeg. Az üzletpolitika folytonosságát is szemléltető, jól összeszedett kiállításon sok minden nem utal erre a magyar eredetre. Akinek azonban dolga akad az Illy trieszti főhadiszállásán, annak végig kell mennie a fotótárlaton, a felfedezések sorát bemutató ábrákon, de mindenekelőtt hódolattal a szívében kell elhaladnia a termetes matróna, minden kávéfőzők nagymamája, az Illy Ferenc által föltalált és szabadalmaztatott Illetta előtt. Behemót jószág, ám „ő” az aromaőrzés egyik pillére, az automata presszógépek őse: 1935 óta teszi lehetővé, hogy forró víz helyett nagy nyomású gőz mossa ki az ízeket az őrleményből a csészékbe. Forradalmi hozadéka a víz lehűtése a rendszerben.

Anna Rossi Illy az Illettával

 

Úgy tetszik, Illy Ferenc szelleme lebeg ma is a trieszti üzem felett, amelyet a család harmadik nemzedéke irányít: az ő alapvető találmányait követte számos más, nem kevésbé alapvető. Így fia, Ernesto, az élelmiszer-kémikus kávélaboratóriumokat alapított, és akadémiai tanulmányokat folytatott, hogy tudományos szintre emelje a kávé alkímiáját. 1974-ben a cég mérnökei kifejlesztették az első kávéfiltert, hétgrammnyi kávéőrleményt egy előre gyártott és azonnal használható kis csomagocskában; a nyolcvanas évek végén meghonosították a kávébab számítógépes válogatását, 2007-ben pedig az öt nemzetközi szabadalommal védett piros kis Illy kapszulát… S mindennek alapjai egy kis temesvári könyvelő fejéből pattantak ki.

Az Illy „üzemi” kávézója

Riportunk a december 28-i Magyar Nemzet Magazinban