Balkáni gerle

Csendélet Verbász evangélikus templomában

Lehet-e bocsánatot kérni és kapni a népirtásért? Van-e bűnbocsánat égen vagy földön a genocídiumra? Jól tudjuk, Közép-Európában nagy a nyomatékuk a gesztusoknak, főleg Magyarország közvetlen aurájában. Itt legfőbb szerepük a bátorítás, ha tőlünk jön: nem kell félnetek, nem akarunk vissza semmit, nem akarunk bosszút állni, megbántuk bűneinket, legfőbb célunk a megbékélés és maradékaink biztonsága. Ha tőlük jön, az utódállamoktól, akkor pedig sokszor, túl sokszor felületes, obligát kézlegyintés, amely jóval inkább a Nyugatnak, mint nekünk szól. A dél-bácskai Verbászon még efféle színjátékra sincs szükség.

Kézirat nem ég el, jól tudjuk Bulgakovtól, bár maga is kénytelen volt rácáfolni saját tételére Koba nagy terrorja idején. Ott van kitűnő ellenpéldának a teljes alexandriai könyvtár is, amelynek félmillió tekercse szándékos tűzvész áldozata lett, s e pusztítás arra kárhoztatta az európai kultúrát, hogy az ókori írásbeliségnek csupán a sejtelmére – afféle platonikus árnyaira hagyatkozhasson.