 |
| Az Isonzó (Soca) folyó a Monte Sabotino egyik kavernájából |
Két világ határán egyensúlyoztunk a napokban: olyan
hegygerinceken jártunk, amelyek egyik felén langyos mediterrán télelő volt, a
másikon zord magashegyi fagy. Ám mindkét oldalon katonai temetők sokasága és
száz éve temetetlen holtak ezredei. Az első világháború véres hadszíntere, az
Isonzó és a Doberdó vidéke ma már fogalom, talán újra az fél évszázadnyi
ellenséges hallgatás és torzítás után. Ám többnyire még mindig csak fogalom,
amelyhez nem kötünk konkrét földrajzi tereket, hegyeket és folyóvölgyeket,
karszti sziklákból kirakott lövészárkokat és a Júliai-Alpok gyomrába vésett
kavernákat: lövegeknek és katonáknak szánt mesterséges barlangokat.
 |
| Kitakarított, konzervált lövészárok a Monte Sabotino „olasz” oldalán |
Csakhogy ez a táj az elsőn túl a második világháborúval és
az 1991-es szlovén–jugoszláv hadviseléssel is terhelt. Egy hétig jártuk az
Isonzó mentét olyan szlovén veteránokkal, rendíthetetlenül büszke patriótákkal,
akik nem éppen könyvmolyok. Maguk is harcoltak a jugoszláv sereg ellen, többen
tagjai voltak annak a kilencfős különleges egységnek, amely a szlovén–olasz
határon elbánt egy százhúsz fős jugoszláv csapattal és öt tankkal! Egyikük,
Mitja Mocnik a térség egyik legavatottabb kutatója, első világháborús
monográfiák szerzője, szenvedélyes ember, aki szabadidejében fémkeresővel,
térképekkel járja az egykori frontvonalat. Hozzá csatlakoztunk egy novemberi
szombaton.
 |
| Mitja Mocnik pásztázása egy tüzérségi megfigyelőpont romjainál |
A Monte Sabotino véres harcok helyszíne volt, a 6. isonzói
csatában tudták csak elfoglalni a makacsul védekező osztrák–magyar hadseregtől
az olaszok. Ekkor, 1916 augusztusában omlott össze az addig kitartóan védett görzi
(ma: Nova Gorica és Gorizia) hídfőnk, veszett oda vagy esett hadifogságba sok
ezer katonánk. Ennek a hegynek a lábánál pakoltuk ki az autókból a
detektorokat, csákányokat, hogy a vad aljnövényzettel benőtt egykori csatateret
átfésüljük. 1917-ben, a caporettói áttöréskor ezen a lejtőn zúdult le a k. u. k.
sereg egy része, s meg sem állt a Piavéig. Úgyhogy volt mit keresni.
 |
| A Monte Sabotino ma és egykor: a kavernákkal és barakkokkal. Forrás: www.isonzo-gruppodiricercastorica.it |
A másik háborús veterán, Jozko Clekovic, illetve Mitja szakavatott
fia, Jurij volt az egykori kommandós segítsége, mi csak hátramozdítóként
tébláboltunk, miközben hol szaggatottan, hol vadul sípolt a detektor. Ahol
folyamatos volt a hang, nekiláttak csákánnyal ásni; és meg sem rezzentek, amikor
olasz katonai hátizsák fémcsatjai, kanalak és kések, csajkafedők,
töltényhüvelyek kerültek elő harminc-negyven centiméter mélységből.
 |
| Jozko Clekovic talált valamit |
Aztán diadalordítás, és Mitja rozsdás, kicsorbult bajonettet
emelt ki a földből: osztrák–magyar szurony, már ritkaságnak számít ezen a száz
éve bolygatott területen. Jön elő még ásó és sok egyéb katonai tárgy, amely jól
mutatja, milyen heves harcok dúltak ezért a földdarabért. Néhány óra
detektorozás, „turkálás” és hegyoldalban csúszkálás után ez a zsákmányunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése