A vasfüggöny árnyéka

Az ólmodi határkő 1699-ben „lépett” szolgálatba – 1922-ben új beosztást kapott (Fotó: Margittai Gábor)

Nem kell fél napokat utaznunk ahhoz, hogy elmerüljünk Magyarország határvidékeinek bizarr hangulatában. Kőszegtől néhány kilométerre, a Kőszegi-hegység északkeleti nyúlványainál, a festői semmi közepén fekszik egy kis falu, amely igencsak megsínylette a határhelyzetet, amelybe az első világháború után csöppent. Ólmod valójában már időtlen idők óta elszenvedője a földrajzi helyzetéből adódó tragédiáknak: világhódító birodalmak érték el hatalmuk és kiterjedésük szélső értékét e pár lelkes település dombjainál.

Ólmod temetője magyar és horvát sírfeliratokkal (Fotó: Margittai Gábor)

Idáig jutott az oszmán birodalom, amelynek hadserege a biztonság kedvéért kiirtotta a falu lakosságát 1532-ben, Kőszeg sikertelen ostromakor. A lemészárolt ólmodiakat német és horvát telepesekkel pótolták, így lett a falu horvát ajkú, de népe három (horvát, német és magyar) nyelvű, aminek boldogabb időkben azért nem volt nagy hírértéke. És idáig hatolt a másik falánk keleti blokk is, a nagy szovjet szörnyeteg, amely a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig vont drótot Kelet és Nyugat közé a második világháború után. Ezzel végérvényesen megnyomorítva egy tisztesen éldegélő települést, amelyről először levágták városait, felvevő piacait, amikor megalakult Burgenland a régi nyugati vármegyéinkből, majd bezárták a vasfüggöny szigorúan őrzött övezetébe.

A tönkretett faluközösség emlékműve Ólmod határában (Fotó: Margittai Gábor)

Nos, e történelmileg sokszorosan terhelt határszakaszon rendkívül izgalmas régi, furcsa határjelek után nyomozni. Méghozzá abban a sávban, ahol néhány évtizede még könnyedén agyonlőhették volna az embert. Ha egyáltalán eljut odáig.

A fák között már Ausztria… (Fotó: Margittai Gábor)

 Folytatás az mno.hu-n