Borostyánkő (Bernstein) várában született Almásy László 1895 augusztusában
Az egyik legbosszantóbb és legrombolóbb filmes hazugság az egyik legkülöncebb magyar felfedező zseni, Almásy László nevéhez fűződik. Az angol beteg című, kilenc Oscar-díjat besöprő, Sebestyén Márta gyönyörű énekhangját és a magyar népdalt világhírre repítő „romantikus dráma” ugyanis Almásy történelmi alakját használja föl ahhoz, hogy valóságnak látszó koholmányát megalkossa. A mindenre, még a honi értelmezésekre is rátehénkedő angolszász történelemszemlélet szerelmi románcba csomagolja a magyar származású Szahara-kutató, másodállásban náci kém históriáját, aki csodálatos felfedezéseivel is – lásd a sivatagi Úszók Barlangját például – csak Hitler győzelmét segíti elő.
Nemrégiben volt szerencsénk végigjárni az „angol beteg” egyik szaharai expedíciójának útvonalát, amely sok száz kilométer mélyen nyomult be a Líbiai-sivatag mélyére, dzsipekkel is több napi járóföldre minden ivóvízforrástól. Amikor leszáll az éjszaka, és rárogy az emberre a kristálytiszta szaharai égbolt a maga milliárdnyi csillagával, vagy amikor feltámad az ötven napig tartó homokvihar, a khamszin, hogy reggelire, ebédre és vacsorára is csak homokot együnk, mint valami mezopotámiai pokolban, akkor értékeljük igazán, milyen bátorságra és szenvedélyre volt szükség a Szahara megismeréséhez.
 |
| Almásy a Szaharában. Forrás: Burg Bernstein archívuma |
Igaz, ami igaz: Almásy László valóban kalauzolt náci kémeket a szaharai rejtekutakon a brit megszállású Egyiptomba, miközben életre-halálra hajszolták őket a Long Range Desert Group járőrei. Az is igaz, hogy úgy taktikázott, szaharai kutatásaihoz majd maga Rommel, az Afrikakorps parancsnoka adja a benzint. Ám a szakszerűen „leszállított” német kémek ostoba gyorsasággal lebuktak Egyiptomban, Almásy László pedig 1945 után a kommunista igazságszolgáltatás pellengérjére került, hogy végül földönfutó legyen, és Salzburgban szenvedjen ki – fiatalon, torzóban maradt életművel, a Szahara iránti csillapíthatatlan vággyal. Sírja ma is a salzburgi köztemetőben kereshető fel.
Almásy azonban természetesen nem volt náci hírszerző, hanem egyike a legnagyobb magyar felfedezőknek. Akárcsak egész élete, legalább olyan érdekes szülőhelye is, a mai Burgenland területén, az egykori Vas vármegyében fekvő Borostyánkő vára. Amely legalább annyira megközelíthetetlen, mint maga a szétszórt, félig-meddig dokumentált, rengeteg kérdőjelet hagyatékozó életmű.
Nekünk mindössze évekbe telt, amíg átjutottunk az egyetlen vékonyka lánccal lezárt Burg Bernstein kapuján. Megesett, hogy a mostani „várúr” ízléstelen plakátja riasztott vissza, amelynek mondanivalója az volt, hogy ha nem vagy a kastélyszálló vendége, jobb, ha eltakarodsz. Máskor az egyeztetett interjút mondták le, érzékeltetvén, hogy őket nem különösebben izgatja az Almásy-kutatás. Végül helybéli és Vas megyei barátaink közbenjárására fogadott Andrea és Alexander Almásy, akiknek a (felvett) nevükön kívül sok közük nincs a történelmi családhoz – de ez már más lapra tartozik.
 |
| Borostyánkői borostyánnal befuttatott kapu a belső udvarban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése