2014. augusztus 16., szombat

Halálmars a Balkánon – Zimony


A szerbek által felrobbantott zimonyi híd. Forrás: Zempléni Múzeum, Szerencs (postcards.arcanum.hu)

Míg Belgrád a sorozatos kudarcok városa volt a k. u. k. katonáknak, addig a szomszédos Zimony támadásaik kiindulópontja. A szerb főváros sokaknak hősi halált vagy hadifogságot jelentett, egyik legdélebbi kisvárosunk viszont mentsvárat kínált mindazoknak, akik élve visszatértek a rohamokból. De azon semmi nem változtatott, hogy mindkét város az ellenség torkában találta magát 1914 nyárutóján.


Bár a statisztikák szerint még ma is több száz magyar lakja Zimonyt, nagyítóval kell keresni a városban a megboldogult békeidők nyomait. Még akkor is így van ez, ha a régi városrész fölé magasodik az az emlékmű, amely egykoron az ezeréves Magyarország erejét volt hivatott hirdetni. Méghozzá nem is akárhogyan: „Ott áll az büszkén a szerbek előtt, a horvát-szlavónok területén, hogy jelképezze a magyar állameszmét ottan is, ő előttük is. A szerbeknek szól, kik a magyar állam védő karjai alatt laknak, de szól a külföldi szerbnek is: jegyezzék meg jól, hogy csak a Száváig, ne tovább!” – írta a Hunyadi-torony avatáskor Thaly Kálmán, a millenniumi emlékművek ötletgazdája.




Amíg a munkácsi millenniumi emlékművet nemrégiben helyre nem állították, ez a megcsonkított, átnevezett, történelmétől, turuljától, Hungária-szobrától megfosztott építmény volt az egyetlen az öt „határon túli” közül, amelyet nem sikerült elpusztítaniuk az utódállamoknak. A dévényit cseh légiósok rombolták le vasrudakkal az első világháborút követően, akárcsak a Zobor-hegyit a Felvidéken; a kárpátaljai Munkácson mi mást, vörös csillagot öntöttek a turulból, az ezeréves Magyarország erejét hirdető kövekből szovjet emlékműveket emeltek; az erdélyi Brassóban már 1916-ban felrobbantották a betörő románok a Cenk-hegy oszlopát. A zimonyi torony a hagyomány szerint Hunyadi János halálának helyszínén épült, s talán az is segítette megmaradását, hogy a törökverő magyar hős a balkáni balladákba is bevonult Szibinyáni Jank néven. Ma esküvői csoportok fényképezkednek a kissé viharvert épület aljában, hiszen sosem árt egy kis történelmi díszlet…


Hunyadi János emlékezete a szomszédvárban, Belgrádban. Magyar nyelven is


Ha kiállunk a torony körerkélyére, poros háztetőket, ragyogó cifra templomtornyokat látunk a vakító déli napfényben, a folyópartot kétfelől dús ártéri erdők kísérik. A Duna szélesen és szeszélyesen kanyarog, a távolban uszály és sétahajó csorog az árral, még távolabb a Száva torkolata és a belgrádi-nándorfehérvári vár, a Kalemegdan tömbje. Erről a pontról látszik igazán: Kapisztrán János talpasainak jó sokat kellett rohanniuk Zimony hepehupás síkján, hogy felvehessék a harcot az oszmán gyűrűvel 1456-ban, és diadalra fordítsák Nándorfehérvár ostromát. E dombok hadi nevezetessége az is, hogy innen lőtte a k. u. k. tüzérség Belgrádot 1914 nyárutójától, de a torony is kapott szerb választ. Még ma is látható a becsapódás helye a téglapótlásoknál.


A Száva torkolata Zimonyból, mögötte az egykori Nándorfehérvár


Zimonynak szomorú nevezetessége továbbá, hogy innen indult halálba az abádszalóki Kovács Pál. Az ugyancsak ezen a tájon agyonlőtt, felrobbantott, vízbe fojtott magyar bakák közül az elsősége emeli ki. A 68. jászkun gyalogezred 22 esztendős bakája fejlövést kapott a szerbek által felrobbantott zimonyi híd romjainál – ő volt az első világháború első hősi halottja. A második a Kovácsot kísérő Bíró Gábor…

Kovács holttestét Zimony franzthali temetőjében hantolták el katonai tiszteletadás mellett, és innen penderítették ki, amikor azt a sírkertet fölszámolták, és Belgrád tömegsírjaiba gyűjtötték az ellenséges katona halottakat. Kovács Pál ma is ott nyugodhat valahol a Novo groblje (Újtemető) elkerített osztrák–magyar sírkertjében. Immár névtelenül.


Katonasír a belgrádi Novo grobljéban


Továbbiak a Magyar Nemzet Magazin augusztus 16-i számában

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése